a nagyszülők farmja, kültéri szaunával és jacuzzival

Ez, az Svédországról

Nem rég óta vagyunk itt, mégis úgy érzem sokat tanultunk már. Nem feltétlenül hasznosítható dolgokat, inkább olyanokat, amire gondolva az ember azt érzi magában, hogy másképp is lehet. Ennek tudatában szeretnék most egy kicsit a környékről írni, az emberekről és mindenről, ami körülvesz.

Környezet

Svédország déli részén, Skåne megyében, Höör kommunben vagyunk. Az itteni emberek élete kicsit különbözik az „északi svédek” életétől, ugyanis Dánia és a dán hagyományok évszázados hatása még mindig érződik, állítólag a kiejtésben is, bár ezt eddig még nem tudtuk megállapítani. Az ország 70%-a erdő, ebben az országrészben azonban inkább a mezőgazdasági területek a jellemzőek. Szerencsére a farmunk mellett egy erdőfolt is található, így egy kicsit bepillanthatunk az igazi Svédországba. A városokból egyelőre nem sokat láttunk, de ami még itt is feltűnik az az, hogy a települések rendezettek, a házakba belátni, a kertek sövénnyel vagy alacsony kőkerítéssel szegélyezettek. A közlekedésről, a házról és a szobáról már írtam, ugorjunk is az izgalmasabb részhez...

Emberek

Az itteni svédek legfőbb boldogsága a föld. A környéken és az egész megyében szinte egymást érik a farmok, a részben vagy egészben önfenntartó gazdaságok. Munkaszerető emberek, még akkor is csinálnak valamit, amikor nem kéne. Szeretik a tradicionális dolgokat, a jó italokat és a finom ételeket. És a kávét. A kávékultúra nagy hagyományokkal rendelkezik Svédországban. A ’kávészünet’, svédül fika egy beszélgetéssel, süteménnyel és kávézással egybekötött  társasági program. Itt mindenki kedves. Tudom, ez egy elcsépelt szó, és Magyarországról olvasva valószínűleg furcsának tűnhet, hogy ezt írom. Tehát kedvesek. Értsd ezalatt, hogy eddig mindenki, aki elhajtott mellettünk autóval, integetett. Persze egy városlakó most azt gondolja, hogy ez így hülyeség, hiszen egy százezer fős városban szinte folyamatosan integethetnénk, ha kilépünk az utcára. Ezt természetesen én is így gondolom, de ha mondjuk falusi turizmus keretein belül egy 500 fős településre csöppennénk, vajon integetnénk annak a 3-4 embernek, akik mellett elhaladnánk? Nem hiszem. A kedvességük még jó pár alkalommal feltűnt eddigi rövid ittlétünk alatt. Kenyérsütés közben sok mindent megtudtunk Linnéatól, aki készségesen elmondta, hogy szerinte miként foghatnánk hozzá a svédországi munkavállalásnak. Szerintem ez egy kedves gesztus, főleg, hogy akkor látott minket másodszor.

Az itt élők nagyon szeretik a hazájukat. Ezt mindenféle nacionalista gondolatok nélkül mondom. Itt legfőképpen nem az országot vagy az állampolgárságot, hanem a svéd tájat és természetet, a svéd termékeket és természetesen a királyi családot szeretik. Összesen 35 nemzeti park található az országban, amelyek területének kb. 3,5%-át teszik ki. Svédországban törvény (Allemansrätten) védi a természet szerelmeseit: bárhol, bármikor lehet sátrat állítani, ha kirándulás céljából teszik és nem veszélyezteti a magántulajdont.

A svéd emberek hosszú életűek, állítólag az angolnaevés és a szaunázás miatt. Szerintem inkább a jókedv, a természet szeretete és tisztelete és az élethez való hozzáállás teszi. Most szintén sokan gondolhatják, hogy könnyű nekik, hiszen az egyik legfejlettebb gazdasággal rendelkeznek. Igen, valóban. De ez nem kell a boldogsághoz. Aki nem hiszi, nézze meg a Frei Dosszié 2007-es dokumentumfilmjét Bhutánról, és gondolkozzon el. Remélem egyszer mi is elérjük azt a lelkiállapotot. 

(http://www.youtube.com/watch?v=feibjR_LAPw)

Otthonok

A svéd háztartásról már korábban esett szó, így csak kiegészítésképpen jegyeznék meg dolgokat. Aki volt már Ikeában az tudja, hogy mennyire sokat adnak az otthonosságra az északi népek. Talán azért igyekeznek minél kényelmesebb otthont teremteni, mert a zord tél miatt sokat tartózkodnak bent. Mindenesetre a napsütés nélküli időszakot sok gyertyával és sok lámpával próbálják kompenzálni. Olyannyira, hogy a gyertyagyújtás a munkahelyen sem tilos, sőt igen gyakori. A kandalló, valószínűleg hasonló okokból, szintén állandó és fontos része a svéd lakberendezésnek. Az ablakok általában függönymentesek, csak sötétítőt használnak. Egy kedves régi szokás szerint, az ablakban világító fény azt jelzi, hogy ott szívesen látják a vendéget. Nem tudom, hogy ez még ma is így van-e, mindenesetre az ablakokban lógó apró lámpák szinte minden otthonban megfigyelhetők. Természetesen a fából vagy természetes anyagokból készült bútorok és tárgyak szintén elsőbbséget élveznek. Ezek a háztartások szerintem egyértelmű dolgot sugároznak: egyszerűen, kényelmesen, otthonosan élni.

...egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer, hogy 25 kenyeret sütöttünk

a megérdemelt vacsora: zöldborsos lazac mustármagos szósszal, vajon párolt pesztós zöldséggekkel

a környék nyüzsgő állatvilágáról a nyomok is tanúskodnak

a szomszédos erdő

tegnapi munkánk gyümölcse (Inga, a dédnagyi farmján)

A farm, ahol élünk

A mai nap volt az első tényleges munkanapunk. A reggeli szokásos állatgondozás után, délután valami új tevékenységbe vethettük bele magunkat. De ne siessünk úgy előre... A tegnap esti vacsora alkalmával végre megismerhettük az egész családot. Kicsit furcsán éreztük magunkat, hiszen ismeretlen emberek éltébe csöppentünk. Mindenki nagyon kedves volt hozzánk, a beszélgetések svédül, angolul és franciául folytak, kiegészülve némi gyereknyelvvel, amit a két és fél éves Stella és az 5 éves Lukas produkált (Stella és Lukas szülei Johan és Linea Widing; Linea anyja Elena, az ő férje Sean, aki francia-kanadai - ezért ez a sok nyelv). A vendéglátóink háza egyszerű, de nagyon otthonos volt. Aki eddig még nem járhatott körbe egy svéd háztartást sem, javaslom, hogy üssön fel egy ikea magazint. A mi esetünkben is hasonló volt a helyzet. A szép az egészben az, hogy itt nem a nagyáruház diktálja a stílust, amit aztán az emberek átvesznek, hanem a tipikus svéd ízlésvilágot vette át a multicég és igyekszik aztán továbbfejleszteni. Vendéglátóink háza egyszerre tükrözi a falusias egyszerűséget és a modern látásmódot. Mindenhol gyertyák, a nappaliban és a konyhában kandalló, az előtérben egy óriási kenyérsütő kemence. A padló fa (nem parketta), a falszínek jól eltaláltak, az étkező egy hatalmas könyvespolc és egy masszív, nyolc személyes asztal harmóniája. Nincs semmi túlzás, semmi felvágás, pedig minden bizonyára van mit a tejbe aprítani. Ez egy egészen más világ. Legalábbis, ami az emberek viselkedését illeti.
Visszatérve a valóság talajára, három dolgot kell megemlítenem. Az egyik, hogy házi almalét iszunk, ami nagyon ízletes és arról, hogy mennyire egészséges csak sejtéseink vannak. A másik, hogy házi (vagy legalábbis házias) ételeket eszünk. Ma például egy megtermett lazacdarabot kaptunk. A harmadik, hogy sok az állat. A háziállatokon kívül láttunk már törpenyulat, őzeket (az ablakunktól úgy 100 méterrel sétáltak el), valamint görény- és igen...rókanyomot. A bébikecskék még mindig a kedvenceink, nagyon játékosak. Szeretnek ölben lenni és fület vagy orrot rágcsálni.
A mai munkánk során az erdészek életét kellett megtapasztalnunk. Láncfűrésszel kidöntött kisebb fákat kellet egy óriási halomba raknunk. Ezt aztán április környékén meggyújtják és elégetik. A cél, hogy eltűnjön a fa. Igen. Míg a világ nagy részén az egyre kisebb erdők jelentik a gondot, Svédországban az egyre kisebb legelők, így az állattartás miatt minden évben nagy területeket kell megtisztítani az erdőtől és visszaállítani rajta a füves vegetációt. Valószínűleg egész héten ezt fogjuk csinálni, de legalább a szabad levegőn vagyunk.
Holnap már képek is lesznek mindenről.

Első szimat

2013. február 14-én elrepültünk Malmöbe. A repülőút másfél óráig tartott, nagy élmény volt bár Gabi már repült ezelőtt is. Aztán lassan feltűnt alattunk a tenger, majd a svéd hó- és erdőfoltok. A repülőtér semmi extra, majd egy óra várakozás után elindultunk Lundba. Még a repülőn elhatároztam, hogy nem fogok sem írásban, sem szóban olyan mondatokat mondani, amelyek úgy kezdődnek: Ehhez képest Magyarországon... Ennek ellenére ez volt az első, ami eszembe jutott. A buszból nézve a települések tiszták, rendezettek, az utakat takarítják, a földeken a szalmabálák tökéletesen letakarva, mintha még az erdőfoltok is szabályosan nőnének. Lund nagyon szép egyetemi város, bár sok mindent nem láttunk (még) belőle. A temetők olyanok, mintha egy intenzíven fenntartott parkban lennénk. A sok téglaépület is csodálatos; természetesen nincs egy darab panelház sem. Lundból vonattal mentünk tovább Höörbe. A vasútállomáson kb. 15 másodperc alatt megvettük a jegyünket egy automatától, ami készpénzt is elfogadott(, valamint bankkártyát és egy bérlet-szerű plasztikkártyát is). Minden simán megy, a vonat a kiírt menetrend szerint 14.09-kor indul. Természetesen 14.09-kor már kisiklottunk az állomásról. A járat falujáró, olyasmi, mint otthon a 'személy'. Az átlagsebességünk kb. 150-160 km/h, legnagyobb sebesség 173 km/h (merthogy ezt is kiírják a vonaton). Mondanom sem kell, hogy ehhez a sebességhez óriási nagy tisztaság és csend társult. Höörben értünk jött Johan, majd kocsival körbevezetett a farmokon, mert több is van itt, amelyek hozzájuk tartoznak. A szobánk  franciaágyas, van konyha az IKEÁ-ból, meg egy nappali, amit nem fűtenek. Kipakoltunk, körbesétáltunk a birtokon és megkaptuk az első svéd vacsoránkat:

házi főtt marhahús házi párolt répával és házi főtt burgonyával,  házi tejszínes -tormás szósszal

másnap...

Reggel hétkor keltünk, reggeliztünk, majd elkezdtünk beletanulni a farmerkedésbe. Egy Ben nevű német srác, aki október óta van itt, kalauzolt minket végig a napi teendőkön. A farmon rengeteg állat van, a nap folyamán volt lehetőségünk mindenkit megismerni. Élnek itt kis kecskék (eszméletlenül aranyosak, játékosak akár a kiskutyák), marhák és borjak, sok fajta szárnyas (még japán fürj is), páva, disznók és malacok, bárányok, méhek és emberek. Az élet többnyire szimbiózis alapon zajlik, habár az emberek gyakran felrúgják ezt, amikor elküldenek egy marhát a vágóhídra. Etettünk, ganéztunk, itattunk, tisztogattunk, tojást gyűjtöttünk, erdőt jártunk stb. A gumicsizma életbevágóan fontos, mert itt mindenki megy amerre lát, a térdig érő trágyán keresztül is. Johan nagyon, nagyon beszédes ember, úgy tűnk örült az ajándék bornak és biztosított róla, hogy együtt isszuk meg (vagy csak azt hiszi megmérgeztük..). A család többi tagjával sajnos még nem találkoztunk, ugyanis a két ház elég messze van egymástól. A délutáni munka csak néhány drótháló helyreállítása volt az almafák körül. Végezetül néhány kép a mai napról:

                      

 Egyik sor és másik sor

Gabi és Emma, gida etetés

A házunk és a csűr

Írás közben Gabi kipakolta a mélyhűtőt és talált benne: sok marhahúst, házi csirkét, házi fürjet, lazacot, valami másik halat, házi epret, májat. Most épp darált marhahúsos spagettit állunk neki készíteni...

Ati