2013. február 14-én elrepültünk Malmöbe. A repülőút másfél óráig tartott, nagy élmény volt bár Gabi már repült ezelőtt is. Aztán lassan feltűnt alattunk a tenger, majd a svéd hó- és erdőfoltok. A repülőtér semmi extra, majd egy óra várakozás után elindultunk Lundba. Még a repülőn elhatároztam, hogy nem fogok sem írásban, sem szóban olyan mondatokat mondani, amelyek úgy kezdődnek: Ehhez képest Magyarországon... Ennek ellenére ez volt az első, ami eszembe jutott. A buszból nézve a települések tiszták, rendezettek, az utakat takarítják, a földeken a szalmabálák tökéletesen letakarva, mintha még az erdőfoltok is szabályosan nőnének. Lund nagyon szép egyetemi város, bár sok mindent nem láttunk (még) belőle. A temetők olyanok, mintha egy intenzíven fenntartott parkban lennénk. A sok téglaépület is csodálatos; természetesen nincs egy darab panelház sem. Lundból vonattal mentünk tovább Höörbe. A vasútállomáson kb. 15 másodperc alatt megvettük a jegyünket egy automatától, ami készpénzt is elfogadott(, valamint bankkártyát és egy bérlet-szerű plasztikkártyát is). Minden simán megy, a vonat a kiírt menetrend szerint 14.09-kor indul. Természetesen 14.09-kor már kisiklottunk az állomásról. A járat falujáró, olyasmi, mint otthon a 'személy'. Az átlagsebességünk kb. 150-160 km/h, legnagyobb sebesség 173 km/h (merthogy ezt is kiírják a vonaton). Mondanom sem kell, hogy ehhez a sebességhez óriási nagy tisztaság és csend társult. Höörben értünk jött Johan, majd kocsival körbevezetett a farmokon, mert több is van itt, amelyek hozzájuk tartoznak. A szobánk franciaágyas, van konyha az IKEÁ-ból, meg egy nappali, amit nem fűtenek. Kipakoltunk, körbesétáltunk a birtokon és megkaptuk az első svéd vacsoránkat:
házi főtt marhahús házi párolt répával és házi főtt burgonyával, házi tejszínes -tormás szósszal
másnap...
Reggel hétkor keltünk, reggeliztünk, majd elkezdtünk beletanulni a farmerkedésbe. Egy Ben nevű német srác, aki október óta van itt, kalauzolt minket végig a napi teendőkön. A farmon rengeteg állat van, a nap folyamán volt lehetőségünk mindenkit megismerni. Élnek itt kis kecskék (eszméletlenül aranyosak, játékosak akár a kiskutyák), marhák és borjak, sok fajta szárnyas (még japán fürj is), páva, disznók és malacok, bárányok, méhek és emberek. Az élet többnyire szimbiózis alapon zajlik, habár az emberek gyakran felrúgják ezt, amikor elküldenek egy marhát a vágóhídra. Etettünk, ganéztunk, itattunk, tisztogattunk, tojást gyűjtöttünk, erdőt jártunk stb. A gumicsizma életbevágóan fontos, mert itt mindenki megy amerre lát, a térdig érő trágyán keresztül is. Johan nagyon, nagyon beszédes ember, úgy tűnk örült az ajándék bornak és biztosított róla, hogy együtt isszuk meg (vagy csak azt hiszi megmérgeztük..). A család többi tagjával sajnos még nem találkoztunk, ugyanis a két ház elég messze van egymástól. A délutáni munka csak néhány drótháló helyreállítása volt az almafák körül. Végezetül néhány kép a mai napról:
Egyik sor és másik sor
Gabi és Emma, gida etetés
A házunk és a csűr
Írás közben Gabi kipakolta a mélyhűtőt és talált benne: sok marhahúst, házi csirkét, házi fürjet, lazacot, valami másik halat, házi epret, májat. Most épp darált marhahúsos spagettit állunk neki készíteni...
Ati
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése