Húsvét, Påsk

Ma ünnepeltük a Húsvétot Svédországban. Ez az egyik legnagyobb nemzeti ünnep: csak a Karácsony és a Midsommar előzik meg. Itt is megvannak a régiónként eltérő szokások, de a fő dolgokban azért hasonlítanak. A hímestojásokat itt is a nyuszi hozza, azonban ez a szokás furcsamód összekapcsolódik a boszorkányokkal és a halas ételekkel. Húsvétkor a gyerekek boszorkánynak öltöznek (nem a klasszikus fekete banya, hanem minél színesebb ruhájú, de ugyanolyan gonosz boszi)  és körbejárják a várost, majd éjfélkor elrepülnek a seprűjükön Bytsholmen szigetére(, ami egyébként létező hely). Klasszikus húsvéti ételnek számít a főtt tojás, a különféle módon elkészített hering és a füstölt lazac, természetesen svéd módon tálalva (Smörgåsbord). Mi is egy ehhez hasonló étkezésen vettünk részt. Előételként kétféle füstölt lazacot, különféle marinált heringet (kapros-tejszínes, kaviáros, lilahagymás, zöldséges), vajas zöldspárgát és töltött főtt tojást ettünk frissen sült házi kenyérrel. Mindeközben négyféle különböző házi cidert (almabor) kóstoltunk meg. Ezután következett a főfogás: hagymás-tejszínes sült burgonya bárány- és szarvascombbal, vörösáfonya mártással. A sort egy kávéscsészényi vaníliás pannacotta zárta. Azt hiszem nem kell leírnom, hogy éreztük magunkat mindezek után...

Tegnap szemtanúi lehettünk egy szénfekete borjú születésének a farmon. Johan nagyon izgult, hogy minden simán menjen, ugyanis ez a kis bika különleges fajtájú svéd fekete szarvasmarha, amely ma már ritkának számít Svédországban. Ráadásul nemrég elterjedt az országban egy újfajta vírus, mely elsősorban az újszülöttekre nézve veszélyes. Sajnos már itt is két áldozatot követelt a kór, az egyik borjú épp ma délután pusztult el. A héten az időjárás még mindig ellenünk dolgozott,így többnyire az új önkéntes ház építését folytattuk, ahova nemsokára át is költözhetünk. Pénteken újból az üvegházban tevékenykedtünk: a téli csirkeürülékkel, azaz chicken poop-pal trágyáztunk (rendkívül ökologikus és újrahasznosító módon), így egy újabb parcella áll készen arra, hogy különféle zöldségpalántákat ültessünk. Hétfőn újabb állatok érkeznek a farmra. Valószínűleg mi is elkísérjük majd Johant a beszerző körútra. Hogy mik lesznek ezek, az maradjon egyelőre meglepetés.

Attila immáron a traktorozás mestere; fáradtan görnyedező szupercsapat

Még mindig tél...

Egyre kevesebbet tudok írni. Persze azért mindig történnek újdonságok, de a lényegen nem változtatnak. A lényeg pedig az, hogy itt vagyunk, dolgozunk, tanulunk. És persze az, hogy még mindig tél van. Napközben -2°C egy kis hóeséssel kombinálva. Meg egy kis széllel. Illetve nem is olyan kis széllel. A hét elején 100-120 km/órás széllökések voltak, melynek következtében a tehenek feletti tákolmány tetejének egy darabját, valamint egy traktor méretű kapu egyik szárnyát is megtáncoltatta a légmozgás. Nem volt mit tenni, dolgozni szélben is kell. Az időjárásra való tekintettel azonban többnyire az üvegházban kellett tevékenykednünk, ami napról napra kezd egy igazi kertre hasonlítani. Tegnap egy új földdarabot készítettünk elő, majd vetettük be salátamagokkal. Új taggal bővült a „család”. Vasárnap érkezett hozzánk Hamish, aki ausztrál, furcsa akcentussal beszéli az angolt, szűkszavú, kedves és nem igazán volt felkészülve az itteni „tehéntrágyás” körülményekre (legalábbis, ami a ruháit illeti). A héten megkezdődött a kis bárányok születése. Azért írom így, mert tényleg így van; ha az egyik elkezdi, akkor sorra jönnek a többiek is. Ez van: a bárányok be vannak programozva. Már három bárányka született és ki tudja mennyi lesz még a hét végére. Sajnos egy szomorú esemény is történt. Hétfőn egy bikát le kellett vágnunk, ugyanis lesántult. Ilyenkor két lehetőség van: vagy levágja az ember és haszna is van belőle, vagy megpróbálja gyógyszerrel kezelni. A gyógyszeres kezelés csak azért nem a legjobb döntés, mert ha nem gyógyul meg az állat, akkor már levágni sem lehet, így több évnyi takarmány és munka vész el. A farmerkedés nem mindig egyszerű.

Fika szünet Ingánál; Fulltofta Naturcentrum; újabb apróságok születtek a farmon

10 égetnivaló ágkazal gyűlt össze néhány nap munkája során

18;-2

Az idő csak úgy repül, ha az ember csinál is valamit. Pont ma néztem meg a dátumot: 4 nap múlva már egy hónapja leszünk itt. Furcsa, mert soknak is tűnik meg kevésnek is, attól függően, hogy az ember honnan nézi. Mi innen nézzük, mindenki más meg máshonnan.

A költőinek nem nevezhető bevezetés után most jöjjön az élménybeszámoló, amivel eléggé elmaradtunk mostanában. A legnagyobb változást az hozta az életünkbe, hogy pont egy hete (még az idő is stimmel) betoppant az ajtónkon Kira. Ő az új társunk, immár tehát négyen vagyunk. Kira egyébként német, rettenetesen sokat beszél, de legalább dolgozik is. Mi egymás között csak Évanéninek hívjuk, nem is tudom miért, talán mert pont olyan, mint egy Évanéni.

Hétfőn Johan hiányában nem volt délutáni munkánk így elautóztunk a közeli Ringsjön tóhoz, megnéztünk egy régi vasúti megállót, egy régi családi kastélyt, aminek a temetőjében még 1063-as sírkő is volt. Felfedeztük a környéket és természetesen nem kellett csalódnunk: minden csodaszép. Szombaton egy Rövarekulan nevű völgyben kirándultunk. A hely érdekessége, hogy régen útonállók laktak itt, innen ered az elnevezése is. Magas bükkök (Fagus sylvatica) és a folyópartot keretező széles égerfák (Alnus glutinosa) árnyékában sétálhattunk. Alattuk ébredező acsalapu (Petasites albus) és szellőróza (Anemone nemorosa) hajtások tömegeit vettük észre az avarban. Egy könnyű tempójú 1 órás túrát lehet itt végigcsinálni. Kivéve, ha jeges az út. Egyes szakaszokon csak óriási kerülővel tudtunk menni, de olyan is előfordult, hogy 20-30 métert négykézláb lehetett csak megtenni. 

Ilyen izgalmak után megérdemeltnek éreztük, hogy szombaton és vasárnap is együtt ehetünk a családdal. Szombaton a lasagna után egy különleges desszertet kaptunk. Kis csészékben sáfrányos-vaníliás pannacottát és házi eperfagylaltot kaptunk. Még sosem ettem sáfrányt, de a kezdeti kétségek után rá kellett jönnöm, hogy ezt az édességet eddig vétek volt nem ismerni. A vasárnapi menü bármilyen étteremmel felvehette volna a versenyt: 3 órán át sült sertésborda szegfűszeggel, hagymával, babérlevéllel és kakukkfűvel, fűszeres krumplipürével, mézes szósszal és vörösáfonya lekvárral. Egy szóval: jättebra (=nagyon jó). 

Mielőtt még teljesen gasztro-blogot kezdenék el írni, eszembe jutott még két fontos dolog. Az egyik, hogy megtanultunk traktort vezetni. Nem is olyan bonyolult, mint amilyennek elsőre látszik és ráadásul nagyon jó érzés. A másik, hogy végre - hacsak 2 km erejéig is, de - kipróbálhattuk az "autónkat". Johanéknak 3 autójuk van: egy újabb családi autó és két, azonos típusú régebbi. Természetesen mind a három Volvo. Az egyik régi kocsit mi használjuk, ha menni kell valahová, de eddig csak Ben vezette. Kipróbáltuk, megszerettük. Ez az autó legalább 20 éves, tipikus munkakocsi, de úgy megy, mint az álom. Itt szinte mindenkinek Volvoja van, de nem a közép-európai régióból ismert sötétített ablakos maffia-limuzin, hanem a normális, többnyire régebbi, családi változatok. 

Ha már a reklámoknál tartok... Aki kezdő szintű túrabakancsot szeretne, az mindenképpen Timberlandot nézzen. Szuper ez a bakancs, életem eddigi legjobb cipője. Köszi anya és apa.

Jövő héten talán elkezdjük az ültetést az üvegházban, amit már nagyon várunk. Legfőképpen azért, mert ültetni jó, meg azért is, mert ott mindig meleg van. És még valami, a cím. Ezzel azt szeretném elmondani, hogy a múlt hét szerdán a nappali hőmérséklet 18°C volt, ami szuper. Csütörtökön ez az érték -2°C-ra változott, ami nem olyan szuper. Ennyit a tavaszról, talán majd pár hét múlva.

Adósok maradtunk még egy képpel a múltkori fürdőzésről. Íme:

Rövarekulan rezervátum

Svéd vidék, frissen kikelt japán fürjecske

Ringsjön tó, ahol mint minden télen, most is jégvitorláztak, Bosjökloster kastély a templommal, Inga nagyi szőnyegszövő masinája

Nyåkers

Ismét új élményekkel gyarapodtunk. Svédországban valami teljesen más energia vezérli az embereket. Lehetne a neve: tedd azt, amit szeretnél és ne szégyelld. Kezdem azt érezni, hogy szinte túl sok illem szorult belénk. Mondom ezt azok miatt, amiket az elmúlt pár napban megtapasztaltunk.

Túl vagyunk életünk első svéd szaunázásán. Meglepő módon mégsem a szauna itt a fő attrakció, hanem az előtte lévő, illetve utána következő meleg vízben ücsörgés. A „medence” tulajdonképpen egy óriási hordó tele vízzel, benne egy kályha. Namármost ezt a kályhát - ha az ember ilyesfajta úri mulatságokra készül, mint a fürdőzés – egész nap fűteni kell, ugyanis óránként 4˚C-ot emelkedik csak a víz hőmérséklete. Ez a feladat többnyire ránk várt, de nem bántuk, mert így egész nap a meleg és földillatú üvegházban dolgozhattunk. Ezután az egész estét a meleg vízben töltöttük, természetesen együtt a családdal. Szó szerint. Két kicsi, Johan és Linea, Lena, Ben és egy angol srác meg a barátnője (ők csak 2 napra jöttek, a srác is dolgozott itt önkéntesként). Megdöntöttük a hordóban ülés rekordját is: legtöbben kilencen fértünk bele. Közben bort és sört ittunk, sajtokat és rágcsákat ettünk. A környezet is nyugodt hangulatot árasztott. Öreg tölgyek és magasba törő nyírfák  árnyékában nézhettük a naplementét, aztán a csillagokat. Valamit tudnak ezek a svédek...

Tettünk egy hosszabb sétát Hörbyben is. Nem győz csodálkozni az ember. Nincsenek kerítések, az ablakokon belátni (függöny sincs), minden kert és ház hangulatos, nincs szemét az utcán; mint egy képeslap. És igen a cím. A Nyåkers egy sütemény márka, amit elég hamar sikerült megkedvelnünk, ugyanis kardamomos sütit készítenek. Éppen akciós az ICA-ban, úgyhogy vettünk is kaptunk is, egész kis készlet gyűlt össze.

Egyelőre most ennyi gyűlt össze, de hogy teljes legyen a kép, van pár fotónk is. Íme: