2013. február 24.

Ez, az Svédországról


Nem rég óta vagyunk itt, mégis úgy érzem sokat tanultunk már. Nem feltétlenül hasznosítható dolgokat, inkább olyanokat, amire gondolva az ember azt érzi magában, hogy másképp is lehet. Ennek tudatában szeretnék most egy kicsit a környékről írni, az emberekről és mindenről, ami körülvesz.

Környezet
Svédország déli részén, Skåne megyében, Höör kommunben vagyunk. Az itteni emberek élete kicsit különbözik az „északi svédek” életétől, ugyanis Dánia és a dán hagyományok évszázados hatása még mindig érződik, állítólag a kiejtésben is, bár ezt eddig még nem tudtuk megállapítani. Az ország 70%-a erdő, ebben az országrészben azonban inkább a mezőgazdasági területek a jellemzőek. Szerencsére a farmunk mellett egy erdőfolt is található, így egy kicsit bepillanthatunk az igazi Svédországba. A városokból egyelőre nem sokat láttunk, de ami még itt is feltűnik az az, hogy a települések rendezettek, a házakba belátni, a kertek sövénnyel vagy alacsony kőkerítéssel szegélyezettek. A közlekedésről, a házról és a szobáról már írtam, ugorjunk is az izgalmasabb részhez...


Emberek
Az itteni svédek legfőbb boldogsága a föld. A környéken és az egész megyében szinte egymást érik a farmok, a részben vagy egészben önfenntartó gazdaságok. Munkaszerető emberek, még akkor is csinálnak valamit, amikor nem kéne. Szeretik a tradicionális dolgokat, a jó italokat és a finom ételeket. És a kávét. A kávékultúra nagy hagyományokkal rendelkezik Svédországban. A ’kávészünet’, svédül fika egy beszélgetéssel, süteménnyel és kávézással egybekötött  társasági program. Itt mindenki kedves. Tudom, ez egy elcsépelt szó, és Magyarországról olvasva valószínűleg furcsának tűnhet, hogy ezt írom. Tehát kedvesek. Értsd ezalatt, hogy eddig mindenki, aki elhajtott mellettünk autóval, integetett. Persze egy városlakó most azt gondolja, hogy ez így hülyeség, hiszen egy százezer fős városban szinte folyamatosan integethetnénk, ha kilépünk az utcára. Ezt természetesen én is így gondolom, de ha mondjuk falusi turizmus keretein belül egy 500 fős településre csöppennénk, vajon integetnénk annak a 3-4 embernek, akik mellett elhaladnánk? Nem hiszem. A kedvességük még jó pár alkalommal feltűnt eddigi rövid ittlétünk alatt. Kenyérsütés közben sok mindent megtudtunk Linnéatól, aki készségesen elmondta, hogy szerinte miként foghatnánk hozzá a svédországi munkavállalásnak. Szerintem ez egy kedves gesztus, főleg, hogy akkor látott minket másodszor.
Az itt élők nagyon szeretik a hazájukat. Ezt mindenféle nacionalista gondolatok nélkül mondom. Itt legfőképpen nem az országot vagy az állampolgárságot, hanem a svéd tájat és természetet, a svéd termékeket és természetesen a királyi családot szeretik. Összesen 35 nemzeti park található az országban, amelyek területének kb. 3,5%-át teszik ki. Svédországban törvény (Allemansrätten) védi a természet szerelmeseit: bárhol, bármikor lehet sátrat állítani, ha kirándulás céljából teszik és nem veszélyezteti a magántulajdont.
A svéd emberek hosszú életűek, állítólag az angolnaevés és a szaunázás miatt. Szerintem inkább a jókedv, a természet szeretete és tisztelete és az élethez való hozzáállás teszi. Most szintén sokan gondolhatják, hogy könnyű nekik, hiszen az egyik legfejlettebb gazdasággal rendelkeznek. Igen, valóban. De ez nem kell a boldogsághoz. Aki nem hiszi, nézze meg a Frei Dosszié 2007-es dokumentumfilmjét Bhutánról, és gondolkozzon el. Remélem egyszer mi is elérjük azt a lelkiállapotot. 

Otthonok
A svéd háztartásról már korábban esett szó, így csak kiegészítésképpen jegyeznék meg dolgokat. Aki volt már Ikeában az tudja, hogy mennyire sokat adnak az otthonosságra az északi népek. Talán azért igyekeznek minél kényelmesebb otthont teremteni, mert a zord tél miatt sokat tartózkodnak bent. Mindenesetre a napsütés nélküli időszakot sok gyertyával és sok lámpával próbálják kompenzálni. Olyannyira, hogy a gyertyagyújtás a munkahelyen sem tilos, sőt igen gyakori. A kandalló, valószínűleg hasonló okokból, szintén állandó és fontos része a svéd lakberendezésnek. Az ablakok általában függönymentesek, csak sötétítőt használnak. Egy kedves régi szokás szerint, az ablakban világító fény azt jelzi, hogy ott szívesen látják a vendéget. Nem tudom, hogy ez még ma is így van-e, mindenesetre az ablakokban lógó apró lámpák szinte minden otthonban megfigyelhetők. Természetesen a fából vagy természetes anyagokból készült bútorok és tárgyak szintén elsőbbséget élveznek. Ezek a háztartások szerintem egyértelmű dolgot sugároznak: egyszerűen, kényelmesen, otthonosan élni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése