Nem rég óta vagyunk itt, mégis úgy érzem sokat tanultunk
már. Nem feltétlenül hasznosítható dolgokat, inkább olyanokat, amire gondolva
az ember azt érzi magában, hogy másképp is lehet. Ennek tudatában szeretnék
most egy kicsit a környékről írni, az emberekről és mindenről, ami körülvesz.
Környezet
Svédország déli részén, Skåne
megyében, Höör kommunben vagyunk. Az itteni emberek élete kicsit különbözik az „északi
svédek” életétől, ugyanis Dánia és a dán hagyományok évszázados hatása még
mindig érződik, állítólag a kiejtésben is, bár ezt eddig még nem tudtuk megállapítani.
Az ország 70%-a erdő, ebben az országrészben azonban inkább a mezőgazdasági
területek a jellemzőek. Szerencsére a farmunk mellett egy erdőfolt is
található, így egy kicsit bepillanthatunk az igazi Svédországba. A városokból
egyelőre nem sokat láttunk, de ami még itt is feltűnik az az, hogy a
települések rendezettek, a házakba belátni, a kertek sövénnyel vagy alacsony
kőkerítéssel szegélyezettek. A közlekedésről, a házról és a szobáról már
írtam, ugorjunk is az izgalmasabb részhez...
Emberek
Az itteni svédek legfőbb boldogsága a föld. A környéken és
az egész megyében szinte egymást érik a farmok, a részben vagy egészben önfenntartó
gazdaságok. Munkaszerető emberek, még akkor is csinálnak valamit, amikor nem
kéne. Szeretik a tradicionális dolgokat, a jó italokat és a finom ételeket. És
a kávét. A kávékultúra nagy hagyományokkal rendelkezik Svédországban. A ’kávészünet’,
svédül fika egy beszélgetéssel,
süteménnyel és kávézással egybekötött társasági program. Itt mindenki kedves. Tudom,
ez egy elcsépelt szó, és Magyarországról olvasva valószínűleg furcsának tűnhet,
hogy ezt írom. Tehát kedvesek. Értsd ezalatt, hogy eddig mindenki, aki
elhajtott mellettünk autóval, integetett. Persze egy városlakó most azt
gondolja, hogy ez így hülyeség, hiszen egy százezer fős városban szinte
folyamatosan integethetnénk, ha kilépünk az utcára. Ezt természetesen én is így
gondolom, de ha mondjuk falusi turizmus keretein belül egy 500 fős településre
csöppennénk, vajon integetnénk annak a 3-4 embernek, akik mellett elhaladnánk?
Nem hiszem. A kedvességük még jó pár alkalommal feltűnt eddigi rövid ittlétünk
alatt. Kenyérsütés közben sok mindent megtudtunk Linnéatól, aki készségesen
elmondta, hogy szerinte miként foghatnánk hozzá a svédországi munkavállalásnak.
Szerintem ez egy kedves gesztus, főleg, hogy akkor látott minket másodszor.
Az itt élők nagyon szeretik a hazájukat. Ezt mindenféle
nacionalista gondolatok nélkül mondom. Itt legfőképpen nem az országot vagy az
állampolgárságot, hanem a svéd tájat és természetet, a svéd termékeket és
természetesen a királyi családot szeretik. Összesen 35 nemzeti park található
az országban, amelyek területének kb. 3,5%-át teszik ki. Svédországban törvény
(Allemansrätten) védi a természet szerelmeseit: bárhol, bármikor lehet sátrat
állítani, ha kirándulás céljából teszik és nem veszélyezteti a magántulajdont.
A svéd emberek hosszú életűek, állítólag az angolnaevés és
a szaunázás miatt. Szerintem inkább a jókedv, a természet szeretete és
tisztelete és az élethez való hozzáállás teszi. Most szintén sokan
gondolhatják, hogy könnyű nekik, hiszen az egyik legfejlettebb gazdasággal
rendelkeznek. Igen, valóban. De ez nem kell a boldogsághoz. Aki nem hiszi,
nézze meg a Frei Dosszié 2007-es dokumentumfilmjét Bhutánról, és gondolkozzon
el. Remélem egyszer mi is elérjük azt a lelkiállapotot.
Otthonok
A svéd háztartásról már korábban esett szó, így csak
kiegészítésképpen jegyeznék meg dolgokat. Aki volt már Ikeában az tudja, hogy
mennyire sokat adnak az otthonosságra az északi népek. Talán azért igyekeznek
minél kényelmesebb otthont teremteni, mert a zord tél miatt sokat tartózkodnak
bent. Mindenesetre a napsütés nélküli időszakot sok gyertyával és sok lámpával
próbálják kompenzálni. Olyannyira, hogy a gyertyagyújtás a munkahelyen sem
tilos, sőt igen gyakori. A kandalló, valószínűleg hasonló okokból, szintén
állandó és fontos része a svéd lakberendezésnek. Az ablakok általában
függönymentesek, csak sötétítőt használnak. Egy kedves régi szokás szerint, az
ablakban világító fény azt jelzi, hogy ott szívesen látják a vendéget. Nem
tudom, hogy ez még ma is így van-e, mindenesetre az ablakokban lógó apró lámpák
szinte minden otthonban megfigyelhetők. Természetesen a fából vagy természetes
anyagokból készült bútorok és tárgyak szintén elsőbbséget élveznek. Ezek a háztartások
szerintem egyértelmű dolgot sugároznak: egyszerűen, kényelmesen, otthonosan
élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése