A mai nap volt az első tényleges munkanapunk. A reggeli szokásos állatgondozás után, délután valami új tevékenységbe vethettük bele magunkat. De ne siessünk úgy előre... A tegnap esti vacsora alkalmával végre megismerhettük az egész családot. Kicsit furcsán éreztük magunkat, hiszen ismeretlen emberek éltébe csöppentünk. Mindenki nagyon kedves volt hozzánk, a beszélgetések svédül, angolul és franciául folytak, kiegészülve némi gyereknyelvvel, amit a két és fél éves Stella és az 5 éves Lukas produkált (Stella és Lukas szülei Johan és Linea Widing; Linea anyja Elena, az ő férje Sean, aki francia-kanadai - ezért ez a sok nyelv). A vendéglátóink háza egyszerű, de nagyon otthonos volt. Aki eddig még nem járhatott körbe egy svéd háztartást sem, javaslom, hogy üssön fel egy ikea magazint. A mi esetünkben is hasonló volt a helyzet. A szép az egészben az, hogy itt nem a nagyáruház diktálja a stílust, amit aztán az emberek átvesznek, hanem a tipikus svéd ízlésvilágot vette át a multicég és igyekszik aztán továbbfejleszteni. Vendéglátóink háza egyszerre tükrözi a falusias egyszerűséget és a modern látásmódot. Mindenhol gyertyák, a nappaliban és a konyhában kandalló, az előtérben egy óriási kenyérsütő kemence. A padló fa (nem parketta), a falszínek jól eltaláltak, az étkező egy hatalmas könyvespolc és egy masszív, nyolc személyes asztal harmóniája. Nincs semmi túlzás, semmi felvágás, pedig minden bizonyára van mit a tejbe aprítani. Ez egy egészen más világ. Legalábbis, ami az emberek viselkedését illeti.
Visszatérve a valóság talajára, három dolgot kell megemlítenem. Az egyik, hogy házi almalét iszunk, ami nagyon ízletes és arról, hogy mennyire egészséges csak sejtéseink vannak. A másik, hogy házi (vagy legalábbis házias) ételeket eszünk. Ma például egy megtermett lazacdarabot kaptunk. A harmadik, hogy sok az állat. A háziállatokon kívül láttunk már törpenyulat, őzeket (az ablakunktól úgy 100 méterrel sétáltak el), valamint görény- és igen...rókanyomot. A bébikecskék még mindig a kedvenceink, nagyon játékosak. Szeretnek ölben lenni és fület vagy orrot rágcsálni.
A mai munkánk során az erdészek életét kellett megtapasztalnunk. Láncfűrésszel kidöntött kisebb fákat kellet egy óriási halomba raknunk. Ezt aztán április környékén meggyújtják és elégetik. A cél, hogy eltűnjön a fa. Igen. Míg a világ nagy részén az egyre kisebb erdők jelentik a gondot, Svédországban az egyre kisebb legelők, így az állattartás miatt minden évben nagy területeket kell megtisztítani az erdőtől és visszaállítani rajta a füves vegetációt. Valószínűleg egész héten ezt fogjuk csinálni, de legalább a szabad levegőn vagyunk.
Holnap már képek is lesznek mindenről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése