Róka a kertben: október 2013

Hej!

Az elmúlt 1-2 hónapban kicsit visszafogtuk a blogírást, de mindezt most egy az egyben megpróbáljuk pótolni. Csak próbáljuk, ugyanis annyi minden történt velünk, hogy azt úgysem lehet egy füst alatt elmesélni.

Sinnenas Gård, Södra Kärra

A nyarat ugyebár egy Södra Kärra nevű helyen, egy dísz- és gyógynövényeket termesztő helyen kezdtük. Az itt élő idősebb házaspár, Kent és Ewa-Lis nagyon megkedvelt minket, sok élménnyel gazdagodtunk. Kisebb-nagyobb kihagyásokkal azóta is itt vagyunk, most éppen 3 hétig kettesben őrizzük a házat és a kutyát, míg ők Portugáliában élvezik a késői nyaralás örömeit. Ilyen a svéd élet. Örülünk egy kis változatosságnak, Gabi egy kézműves csokoládékészítő és árusító boltban dolgozott pár napot, ahol rengeteg csokit és még több tudást sajátított el. Én pedig a szomszéd tüzifáját segítettem felpakolni. Jó most itt, de kicsit azért elvágyódunk.

Perstorp, Tiveden

Tivedenbe először júliusban látogattunk el – nem teljesen önszántunkból. Az egész úgy történt, hogy Anders és Martha, akik Tivedenben laknak, felhívták Ewa-List, hogy sürgős segítségre van szükségük. A feladat az volt, hogy az újonnan épült házuk környezetében néhány kiültetést és növényágyat alakítsunk ki – persze nem akárhogy. Tehát elmentünk 3 hétre és igyekeztünk minden tőlünk telhetőt megtenni azért, hogy segítsünk nekik ebben.

Egy kis kitérő: Tiveden Svédország szívében fekszik a Vättern és Vännern tavak között. Az ország ezen részén a legnagyobb érintetlen erdővel borított terület, természetesen majdnem az egész nemzeti park. Anders és Martha egy teljesen különálló farmon élnek, gyakorlatilag az erdő közepén. Négy tehenük és 16 bárányuk van.

Három hetet töltöttünk ott és nagyon megkedveltük a házigazdáinkat, az állatokat és azt a varázslatos miliőt, ami ott körülveszi az embert. Sokat tanultunk és sok embert megismertünk.

Ezután visszatértünk Södra Kärraba, de már valahogy nem volt az igazi. Nem találtuk a helyünket, így 1 hónap után újra költöztünk.

Második látogatásunk Tivedenben, még az elsőnél is csodálatosabb és meghatározóbb élményeket tartogatott számunkra. Egész napos túrára mentünk a nemzeti parkba, minden második nap gomba- és áfonyavadászatra indultunk, és sok különleges és addig ismeretlen gombát találtunk és ettünk. Rókagomba, ízletes vargánya, barna tinóru és még sorolhatnám. Kipróbálhattuk a méhészkedést is: fél nap alatt 90 kg mézet pörgettünk.

Martha és Anders legújabb projektjeként két indián tipit (sátrat) állítottunk fel az erdő szélén, mindkettő nehéz és csodálatos munka volt. A tipik egyenként 18 darab 8-10 méter hosszú fenyőpóznából és egy óriási corduravászonból állnak. Ehhez hozzájön még több tíz méter kenderkötél, vízhatlan talajszigetelés, valamint a belső borítás. Majd a berendezések: rengeteg szőnyeg, báránybőrök, ülőpárnák, kis asztalok. Természetesen a sátor közepén 1,5 méter átmérőjű nyílt tűzhely ékeskedik, kövekkel körberakva, ahogy kell. A hangulat garantált.

Második látogatásunk alatt volt szerencsénk (vagy a sors így akarta...) megismerni egy csodálatos embert: Dee Kyne-t. Dee egy 60-as éveiben járó ír nő, Jamaica-n lakik, de az elmúlt években különböző országokba utazik és sétál. Igen, sétál. Sétál és közben beszélget, ahogy ő mondta, gyűjti a történeteket. Mert az mindenkinek van, és mindenkiéből lehet tanulni. Sétálásának célja persze ennél jóval magasztosabb. A Föld jogaiért gyalogol, és legfőképpen erről beszélget. És az ökocídiumról. Illetve annak büntethetőségéről. „Az ökocídium egy adott terület ökoszisztémáinak jelentős károsodását, pusztítását, vagy teljes megsemmisítését jelenti.” Egy angol ügyvédnő, Polly Higgins tavaly javaslatot tett az ökocídium büntethetőségének nemzetközi törvénybe iktatására. Eszerint, ha bármely magánszemély vagy vállalat bármilyen környezetkárosító tevékenységet végez, az emberiség ellenes bűncselekménynek irányul és elítélhető. Mindehhez „csupán” 1 millió aláírás szükséges. A honlap, ahol aláírható a petíció: www.endecocide.eu . Dee Kyne honlapja: www.earthrightswalker.org .

Gaia Living Learning

Említettem Martha és Anders új „házát” és azt, ahogy első ízben segítettünk nekik a kertészkedésben. Ezt most pontosítanom kell.

Martha és Anders különleges emberek. Mindketten ráeszméltek, hogy ha meg akarjuk kímélni bolygónkat a következő nemzedékeknek, akkor váltanunk kell. Sőt, továbbmentek. Nemcsak ők váltottak életmódot, de szeretnének másokat is ráébreszteni erre. Ezért saját farmjukon létrehoztak egy álmot, amit 5 éve kezdtek el felépíteni és mára a Gaia Living Learning nevet kapta. A felépített épület lényegében egy 8 ágyas, óriási konyhával és étkezővel rendelkező közösségi ház, ami helyszínéül szolgál majd az ősztől induló beszélgetéseknek, előadásoknak, összejöveteleknek. Ezek célja a fenntartható fejlődés, az egészséges és ökologikus táplálkozás, a saját kultúránk és az emberi kapcsolataink fontosságának ismertetése lesz. A ház építésekor - mintegy példát mutatva - szintén ezeket az elveket követték, így szinte teljes egészében organikus anyagok kerültek felhasználásra. Az épület kívül-belül fa, a szigetelés farostokból készült. A tetőt Sedum-szőnyeg borítja (zöldtető), a falak belül vegyszermentes, föld alapú festékekkel, kívül vas-szulfát oldattal vannak kezelve. A házban a törölköző és az ágynemű lenből készült, mert a pamut nem terem meg Svédországban. A toalett a házon kívül található, különálló kis épületben. Persze nem pottyantós, teljesen olyan, mint az átlagos, azonban itt nincs felesleges vízfelhasználás az öblítésre, ún. száraz-wc.

Mindezzel párhuzamosan egy Forest Garden („erdőkert”) nevű programban is részt vesznek. Ez dióhéjban olyan növényültetési stratégia, amely a természetes erdő rétegződését, különböző szintjeit hivatott utánozni, de mindezt ehető növényekkel. A különlegessége abban rejlik, hogy ha megfelelően tervezett kertet építünk, akkor pár év múlva a rendszer önfenntartó lesz. Nincs gyom, nincsenek kéretlen növények. Csak úgy, mint az erdő, egy teljes egészében ehető erdő.(http://en.wikipedia.org/wiki/Forest_gardening ; http://www.edibleforestgardens.com/)

A mi feladatunk az volt, hogy a fenti elveket figyelembe véve alkossunk valamiféle kertet az új épület köré. Így ültettünk gyógynövényágyásokat, ehető termésű/virágú cserjéket, epret talajtakarónak és sok minden mást.

Természetesen még sokat kell tenni a végeredményért, de Martha és Anders kitűzött célja 5 év munka után a befejező szakaszához ért. Most következik a nagyobb feladat: a tanítás. Örülünk, hogy ennek, ha csak kicsit is, de mi is részesei voltunk és vagyunk. Az ősz másik felét, és a telet Tivedenben töltjük majd, ahol annyi csodás élményt és tapasztalatot szereztünk eddig, és sokkal több minden vár még ránk.

Mert mi is változtatni szeretnénk. Először magunkat, később talán másokat is, és úgy érzem itt, Svédország szívében, az erdő közepén, közel a természethez, kedves emberek között majd megtaláljuk, hogy merre kell elindulnunk.