Még mindig tél...
Egyre kevesebbet tudok írni. Persze azért mindig történnek újdonságok, de a lényegen nem változtatnak. A lényeg pedig az, hogy itt vagyunk, dolgozunk, tanulunk. És persze az, hogy még mindig tél van. Napközben -2°C egy kis hóeséssel kombinálva. Meg egy kis széllel. Illetve nem is olyan kis széllel. A hét elején 100-120 km/órás széllökések voltak, melynek következtében a tehenek feletti tákolmány tetejének egy darabját, valamint egy traktor méretű kapu egyik szárnyát is megtáncoltatta a légmozgás. Nem volt mit tenni, dolgozni szélben is kell. Az időjárásra való tekintettel azonban többnyire az üvegházban kellett tevékenykednünk, ami napról napra kezd egy igazi kertre hasonlítani. Tegnap egy új földdarabot készítettünk elő, majd vetettük be salátamagokkal. Új taggal bővült a „család”. Vasárnap érkezett hozzánk Hamish, aki ausztrál, furcsa akcentussal beszéli az angolt, szűkszavú, kedves és nem igazán volt felkészülve az itteni „tehéntrágyás” körülményekre (legalábbis, ami a ruháit illeti). A héten megkezdődött a kis bárányok születése. Azért írom így, mert tényleg így van; ha az egyik elkezdi, akkor sorra jönnek a többiek is. Ez van: a bárányok be vannak programozva. Már három bárányka született és ki tudja mennyi lesz még a hét végére. Sajnos egy szomorú esemény is történt. Hétfőn egy bikát le kellett vágnunk, ugyanis lesántult. Ilyenkor két lehetőség van: vagy levágja az ember és haszna is van belőle, vagy megpróbálja gyógyszerrel kezelni. A gyógyszeres kezelés csak azért nem a legjobb döntés, mert ha nem gyógyul meg az állat, akkor már levágni sem lehet, így több évnyi takarmány és munka vész el. A farmerkedés nem mindig egyszerű.
Egyre kevesebbet tudok írni. Persze azért mindig történnek újdonságok, de a lényegen nem változtatnak. A lényeg pedig az, hogy itt vagyunk, dolgozunk, tanulunk. És persze az, hogy még mindig tél van. Napközben -2°C egy kis hóeséssel kombinálva. Meg egy kis széllel. Illetve nem is olyan kis széllel. A hét elején 100-120 km/órás széllökések voltak, melynek következtében a tehenek feletti tákolmány tetejének egy darabját, valamint egy traktor méretű kapu egyik szárnyát is megtáncoltatta a légmozgás. Nem volt mit tenni, dolgozni szélben is kell. Az időjárásra való tekintettel azonban többnyire az üvegházban kellett tevékenykednünk, ami napról napra kezd egy igazi kertre hasonlítani. Tegnap egy új földdarabot készítettünk elő, majd vetettük be salátamagokkal. Új taggal bővült a „család”. Vasárnap érkezett hozzánk Hamish, aki ausztrál, furcsa akcentussal beszéli az angolt, szűkszavú, kedves és nem igazán volt felkészülve az itteni „tehéntrágyás” körülményekre (legalábbis, ami a ruháit illeti). A héten megkezdődött a kis bárányok születése. Azért írom így, mert tényleg így van; ha az egyik elkezdi, akkor sorra jönnek a többiek is. Ez van: a bárányok be vannak programozva. Már három bárányka született és ki tudja mennyi lesz még a hét végére. Sajnos egy szomorú esemény is történt. Hétfőn egy bikát le kellett vágnunk, ugyanis lesántult. Ilyenkor két lehetőség van: vagy levágja az ember és haszna is van belőle, vagy megpróbálja gyógyszerrel kezelni. A gyógyszeres kezelés csak azért nem a legjobb döntés, mert ha nem gyógyul meg az állat, akkor már levágni sem lehet, így több évnyi takarmány és munka vész el. A farmerkedés nem mindig egyszerű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése