Az idő csak úgy repül, ha az ember csinál is valamit. Pont ma néztem meg a dátumot: 4 nap múlva már egy hónapja leszünk itt. Furcsa, mert soknak is tűnik meg kevésnek is, attól függően, hogy az ember honnan nézi. Mi innen nézzük, mindenki más meg máshonnan.
A költőinek nem nevezhető bevezetés után most jöjjön az élménybeszámoló, amivel eléggé elmaradtunk mostanában. A legnagyobb változást az hozta az életünkbe, hogy pont egy hete (még az idő is stimmel) betoppant az ajtónkon Kira. Ő az új társunk, immár tehát négyen vagyunk. Kira egyébként német, rettenetesen sokat beszél, de legalább dolgozik is. Mi egymás között csak Évanéninek hívjuk, nem is tudom miért, talán mert pont olyan, mint egy Évanéni.
Hétfőn Johan hiányában nem volt délutáni munkánk így elautóztunk a közeli Ringsjön tóhoz, megnéztünk egy régi vasúti megállót, egy régi családi kastélyt, aminek a temetőjében még 1063-as sírkő is volt. Felfedeztük a környéket és természetesen nem kellett csalódnunk: minden csodaszép. Szombaton egy Rövarekulan nevű völgyben kirándultunk. A hely érdekessége, hogy régen útonállók laktak itt, innen ered az elnevezése is. Magas bükkök (Fagus sylvatica) és a folyópartot keretező széles égerfák (Alnus glutinosa) árnyékában sétálhattunk. Alattuk ébredező acsalapu (Petasites albus) és szellőróza (Anemone nemorosa) hajtások tömegeit vettük észre az avarban. Egy könnyű tempójú 1 órás túrát lehet itt végigcsinálni. Kivéve, ha jeges az út. Egyes szakaszokon csak óriási kerülővel tudtunk menni, de olyan is előfordult, hogy 20-30 métert négykézláb lehetett csak megtenni.
Ilyen izgalmak után megérdemeltnek éreztük, hogy szombaton és vasárnap is együtt ehetünk a családdal. Szombaton a lasagna után egy különleges desszertet kaptunk. Kis csészékben sáfrányos-vaníliás pannacottát és házi eperfagylaltot kaptunk. Még sosem ettem sáfrányt, de a kezdeti kétségek után rá kellett jönnöm, hogy ezt az édességet eddig vétek volt nem ismerni. A vasárnapi menü bármilyen étteremmel felvehette volna a versenyt: 3 órán át sült sertésborda szegfűszeggel, hagymával, babérlevéllel és kakukkfűvel, fűszeres krumplipürével, mézes szósszal és vörösáfonya lekvárral. Egy szóval: jättebra (=nagyon jó).
Mielőtt még teljesen gasztro-blogot kezdenék el írni, eszembe jutott még két fontos dolog. Az egyik, hogy megtanultunk traktort vezetni. Nem is olyan bonyolult, mint amilyennek elsőre látszik és ráadásul nagyon jó érzés. A másik, hogy végre - hacsak 2 km erejéig is, de - kipróbálhattuk az "autónkat". Johanéknak 3 autójuk van: egy újabb családi autó és két, azonos típusú régebbi. Természetesen mind a három Volvo. Az egyik régi kocsit mi használjuk, ha menni kell valahová, de eddig csak Ben vezette. Kipróbáltuk, megszerettük. Ez az autó legalább 20 éves, tipikus munkakocsi, de úgy megy, mint az álom. Itt szinte mindenkinek Volvoja van, de nem a közép-európai régióból ismert sötétített ablakos maffia-limuzin, hanem a normális, többnyire régebbi, családi változatok.
Ha már a reklámoknál tartok... Aki kezdő szintű túrabakancsot szeretne, az mindenképpen Timberlandot nézzen. Szuper ez a bakancs, életem eddigi legjobb cipője. Köszi anya és apa.
Jövő héten talán elkezdjük az ültetést az üvegházban, amit már nagyon várunk. Legfőképpen azért, mert ültetni jó, meg azért is, mert ott mindig meleg van. És még valami, a cím. Ezzel azt szeretném elmondani, hogy a múlt hét szerdán a nappali hőmérséklet 18°C volt, ami szuper. Csütörtökön ez az érték -2°C-ra változott, ami nem olyan szuper. Ennyit a tavaszról, talán majd pár hét múlva.
Adósok maradtunk még egy képpel a múltkori fürdőzésről. Íme:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése